Hogyan alakítja át a AI a hagyományos storytellienget? A történetmesélés szempontjából mik lehetnek a veszélyei a mesterséges intelligencia túlzott használatának? Mi az olvasás szerepe a storytelling skillek fejlesztésében? Többek között ezekről a kérdésekről beszélgettünk Szabó Viktóriával, a MOME előadójával, aki a Worldcom Young Professional Meeting 2026 nagy sikerű AI and Storytelling workshopját vezette. A rendezvény együttműködő partnere a Budapesti Corvinus Egyetem Marketing és Kommunikációtudományi Intézete volt.
Röviden összefoglalnád a WYPM 2026 keretében tartott mini-workshop lényegét?
A „Storytelling & AI” című workshop témája a történetmesélési technikák fejlesztése volt, és annak a felfedezése, hogy ezek a technikák hogyan segítenek az ember-AI közötti nyelvi interakciók fejlesztésében. A téma ellenére nem használtunk digitális eszközöket, mert szeretem, amikor először megértünk valamit analóg eszközökkel (itt: papír, ceruza) és aztán alkalmazzuk a digitális világban. Egyszerű történetmesélési eszközökkel, képleírással és leíró nyelvhasználatot fejlesztő gyakorlatokkal dolgoztunk.
Szoros szálak fűznek a MOME-hoz és a Corvinushoz is, az egyik művészeti, a másik gazdasági és társadalomtudományi képzést nyújtó egyetem. Mit gondolsz a történetmesélés jelentőségéről, szerepéről, lehetőségeiről művészi és gazdasági kontextusban?
Mielőtt megérkeztem a Corvinusra, azt hittem tökéletesen tisztában vagyok a történetmesélés fogalmával. Két évbe telt, mire rájöttem, hogy a Corvinuson mit jelent valójában a történetmesélés. A MOME-n sokszor egész konkrétan azt jelenti, hogy elmesélünk egy történetet a közönségnek, lásd például egy animációs film esetében. Történetmesélést használunk akkor is, ha egy design termék megalkotásához megteremtjük a kontextust.
A gazdasági kontextusban pedig inkább a folyamatok megértésén van a hangsúly: hogyan befolyásolják a történetek a döntéseinket és viselkedésünket (ez egyébként egy közgazdasági könyv alcíme is, amit pár éve olvastam és nagy hatással volt rám, annak ellenére, hogy nem vagyok közgazdász).
Miért tartod fontosnak a storytelling jellegű elemeket a vállalati és miért az interperszonális kommunikációban?
Azt gondolom, nincs nagy különbség a kétféle használat célja között. A történetmesélés számomra a közösségteremtésről szól. A történetmesélés az az eszköz, amivel a világot (legyen az belő, külső, valós vagy vélt) megérthetővé, és elmondhatóvá teszem mások számára. A technika valójában ugyanaz mind a két esetben: logikai rendszert teremteni, ok-okozati viszonyokat felépíteni, időbeliséget adni eseményeknek. Ez ugyanúgy fontos a vállalati kommunikációban, mint a mindennapi életünk során.
Mit gondolsz, az AI hogyan alakítja át általában véve a történetmesélést?
Erre a kérdésre sokféle választ lehetne adni a szintetikus médiánál kezdve az AI esztétikumon át egészen a hiperperszonalizást tartalomgyártásig. Engem most jobban érdekel, hogy a történetmesélés eszközei hogyan hatnak az ember-AI interakciókra. A workshopon azt gyakoroltuk, hogyan hozzunk létre minél pontosabb leírásokat és részletesebb történeteket. Ez abban segít, hogy megértsük, milyen részletes információ szükséges ahhoz, hogy minél pontosabb outcome-ot kapjuk egy generatív rendszertől. A képleírások során a résztvevők nagyon sok mindent megfigyeltek és megértettek egy képről. Rájöttek, hogy nem lehet annyival elintézni, hogy egy képen van X alak, akik Y dolgot csinálnak.
A storytelling szempontjából mik lehetnek a buktatói a túlzott AI használatnak? Hogyan használjuk az AI-t a vállalati vagy személyközi kommunikációban, hogy elkerüljük ezeket a buktatókat?
Az AI használatnak úgy általában van nagyon sok buktatója. A legnagyobb veszély szerintem a cognitive offloading, vagyis, hogy elfelejtünk gondolkodni és önállóan feladatokat megoldani. Mind a két egyetemen, ahol tanítok látom ennek a káros oldalát, de azt is, hogy milyen jógyakorlatok vannak. Az a tapasztalatom, hogy amikor a hallgatók élvezik a feladatot, a gondolkodás élménnyé válik és az AI használat csak egy kiegészítő tevékenység lesz, ami gyorsítja a munkát és segíti a monoton feladatokon való átjutást. Igyekszem arra törekedni, hogy izgalmas problémákat vigyek be az osztályterembe, amiken élmény dolgozni.
Mondják, hogy aki nem olvas, nem néz jó sztorikat, az nem is lehet jó történetmesélő, szóval mit gondol az olvasás szerepéről?
Egy volt magyar szakosnak teszed fel ezt a kérdést 🙂 Az olvasás nem csak arról szól, hogy történeteket olvasunk, hanem közben nagyon sok mindent megtanulunk: szöveget értelmezni, összefüggéseket meglátni, elképzelni világokat, újra alkotni szövegek, amikor például elmeséljük valakinek, hogy mit olvastunk. Summázva, számomra nagyon fontos. Ugyanakkor, ma már nem csak szövegeken keresztül képezünk értelmet. A minket körülvevő vizualitás új készségekre tanítja meg az agyat. A fiatalabb generációk sokkal rövidebb idő alatt képesek feldolgozni egy képet. Ez is egyfajta olvasás. Azt gondolom, hogy folyamatosan változik, hogy mikor melyik készségekre van inkább szükség, és mikor mi kerül előtérbe (gondoljunk a könyvnyomtatás előtti időkre).
Ha valaki igazán jó vállalati (vagy akár személyes) storyteller szeretne lenni, milyen skilleket kell elsajátítani és hogyan tud gyakorolni?
Szerintem a legfontosabb megnézni, mások hogy csinálják. Pl. olvasni, jó filmeket nézni, tájékozódni. Ami azonban ennél is fontosabb: figyelni. Megérni a körülöttünk zajló eseményeket, viszonyrendszereket, és pontosan tisztában lenni azzal, hogy kinek szeretnénk mesélni.
A hogyan ezek után meg már jön magától.
Communication designer és oktató, több mint 10 éves tapasztalattal a kreatív vezetés, a projektmenedzsment és a médiainnováció területén. Jártas a tervezőcsapatok vezetésében, az ügyfélkapcsolatok kiépítésében, valamint abban, hogy összetett ötleteket vonzó történetmeséléssé és vizuális kommunikációs stratégiákká alakítson át. Szenvedélyesen foglalkozik a technológia, a tervezés és az oktatás összekapcsolásával.
