Mit hallgatunk munka mellé? A zene világnapja alkalmából munkahelyi zenehallgatási szokásaikról interjúvoltam meg a kollégákat. Mindenki hozott egy kis ízelítőt is abból, hogy mi szól nála az elmélyült szövegírás, médiatervezés vagy stragégia alkotási feladatok közben. Minthogy a zenehallgatás munka mellé ilyen módon egyéni elfoglaltság, meg hát, a covid óta arányaiban amúgy is kevesebbet vagyunk az irodában egymás mellett ülve, hogy rápillanthatnék a szomszéd monitorokra, így azt kell mondanom, valami még engem is meglepett…
Bandi: „Nem vagyok különösen műértő zenerajongó, de azért vannak kedvenceim, és időnként szeretek belehallgatni új zenékbe is. Ez utóbbihoz jó forrás a Telex After, ahol már több jelenlegi favoritomra rábukkantam. Az egyik ilyen Rosalia Lux című albuma volt. A talán kísérleti popnak nevezhető anyag több dala is megfogott, de talán leginkább a Berghain c. szám. A stílusról sokat elárul, hogy a dalban Björk is énekel. A zene jellegéből adódóan nem minden munkához jó, de a különösebb elmélyülést nem igénylő feladatok mellé kiváló.
Ha teljes figyelmet igénylő munkát végzek, akkor először instrumentális elektronikus zenét vagy klasszikus zenét hallgatok, de egy idő után igazából teljesen megfeledkezem róla és észre sem veszem, hogy szól, rosszabb esetben idegesíteni kezd a „háttérzaj”. Az ilyen munkák mellett leghosszabb ideig Gershwin Kék rapszódiája vagy Rahmanyinov valamelyik darabja tud szólni nálam.”
Szofi: „ha stresszesnek érzem magam, vagy azt érzem, hogy zsibong a fejem a gondolatoktól, akkor általában erre a zenére szoktam magam lerázni. Azon kívül, hogy jó buli, olvastam is, hogy az álaltvilágban ez a fajta lerázása a feszültségnek bevett szokás (pl. ha a gazella megmenekül az oroszlán elől), és az embernél is működik – tanúsíthatom.
Nagyon szeretem az északi életérzést, északi népek kultúráját, vikingeket, az izlandi és finn nyelvet stb, amikor végre lehűl az idő, mindig visszanyúlok az ilyen zenékhez, mint amilyen az feröeri énekesnő, Eivør: Trøllabundin című dala.
De a retro zenéket is imádom, nehéz egy kedvencet kiválasztani, a mostani hangulatomhoz talán az Enjoy the Silence című dalát választanám a Depeche Mode-tól.”
Szeréna: „Alapvetően nem hallgatok zenét munkaközben, mert szövegírás és stratégiaalkotás során kifejezetten igénylem a csendet. Viszont riportok és rutinfeladatok mellett simán belefér a muzsika. Jelenleg country korszakomat élem – Helló Sheridan 🤠
Texas és tehenek híján egyelőre a Country Channel van elérhető távolságban, aktuális kedvencem pedig Ella Langley Weren’t for the wind című száma. Szeretem a csaj hangját, a zene lüktetését, szinte érzem a cowboy kalap súlyát a fejemen 😃”
Edit: „Igazság szerint, már tanulni sem tudtam úgy, ha szólt közben valamilyen zene. Elkalandoztak a gondolataim, magamban követtem a szöveget, énekelgettem és mire feleszméltem, már jópárat lapoztam, de semmire nem emlékeztem abból, amit olvastam. Így aztán munka közben is jobban kedvelem a csendet. Amit akkor meg könnyedén tudok valósítani, ha egyedül vagyok itthon. A gyerekeimmel viszont egész más a helyzet. Ők mindenhez zenei aláfestést igényelnek, így aztán ha akarom, ha nem, sokszor hallgatom az emelet trash tracklistjeit. Kizárólag emiatt tudom, hogy ki az igazi rodalinda , és hogy mi miatt szerelmesek mind a Kevóba. És ki gondolná rólam, hogy tudom …the difference between sissy-pissy rappers.„
Zsófi: „Ha otthonról dolgozom, akkor élvezem a csendet, viszont az irodában rendszeresen bedugom a fülest, ha nagyon el kell mélyülnöm valamiben. Ilyenkor a legtöbbször egy DJ Palotai mixre kattintok, ami gondolatban visszarepít ugyan a szerdai Rewindokhoz, de segít fókuszban tartani.”
És végül csak én (Klári) maradtam hátra a sorban:
Nálam, ha munka mellé zene szól, 98%-ban csak instrumentálisat hallgatok. Talán épp a munkás élet hozta magával, hogy az elmúlt években elkezdtek gyűlni az ilyen albumok is a Spotify gyűjteményemben. Vannak pillanatok, amikor kimondottan szerencsésnek és kiváltságosnak érzem magam, hogy rá tudok csodálkozni erre a formátumra is. Az évek alatt pedig eljutottam oda, hogy még az instrumentális zenék közt is különséget teszek.
Vannak azok a zenék amelyek tökéletes háttérzene társaim más tevékenységek mellé, segítenek fókuszálni és vannak amelyek éppen maguknak követelnek teljes fókuszált figyelmet, ének dallam és szöveg nélkül is. Előbbire egy példa Laurine Frost elektronikus zenei producer 2025-ös Maiden című albuma, amivel Recorder blogon találkozhattam. Utóbbira pedig a New fossils fúziós jazz-kollektíva azonos című, New fossils debütáló nagylemezét hoznám példának. A közös bennük, hogy mindegyiket munka melletti zenehallgatás során találtam meg /szoktam megtalálni. 🙂
Arról pedig, hogy munkán kívül hogyan töltjük újra a kreatív energiákat, itt írtunk korábban:
