Ki tervezi meg azt a világot, ami mindenki számára hozzáférhető?
Nincs átlagos felhasználó: törvény is van már, de a szakemberek hiányoznak
A hozzáférhetőség ma már nem csupán az épített környezet kérdése, hanem a szolgáltatások és digitális rendszerek alapvető működési feltétele. Az új akadálymentességi szabályozás életbe lépésével a jogszabályi megfelelés csak a minimum: valódi versenyelőnyt az inkluzív, rendszerszintű tervezés jelent, amely eleve a társadalmi sokféleségre épít. Már törvény is kötelezi a szemléletváltást, de a szakemberek még hiányoznak. Az inkluzív tervezés során nem az embereket próbáljuk a rendszerhez igazítani, hanem a rendszert tervezzük az emberek sokféleségéhez. A MOME Open képzése az első Magyarországon, amely erre kínál gyakorlati választ.
Hivatalos nyomtatvány kitöltése, időpontfoglalás szakrendelésre, banki ügyintézés mobilon, eligazodás egy ismeretlen városban vagy online kárbejelentés: a hozzáférhetőség ma már nem az épített környezetre korlátozódó kérdés, hanem a szolgáltatási és digitális infrastruktúrák alapfeltétele. Nem létezik átlagos felhasználó, a hozzáférhetetlenség bevételkiesést jelent a vállalkozásoknak. A Magyarországon is életbe lépett akadálymentességi szabályozás (a termékekre és a szolgáltatásokra vonatkozó akadálymentességi követelményeknek való megfelelés általános szabályairól szóló 2022. évi XVII. törvény végrehajtásáról szóló 605/2022. (XII. 28.) Korm. rendelet) nyomán már nem az a kérdés, hogy szükség van-e hozzáférhetőségre, hanem az, hogy intézményeink, szolgáltatásaink és digitális rendszereink képesek-e strukturálisan alkalmazkodni a társadalmi sokféleséghez.
A jogszabályi megfelelés csupán küszöb. Az inkluzív tervezés ezzel szemben rendszerlogikai fordulatot jelent: nem az embereket próbáljuk a meglévő struktúrákhoz igazítani, hanem a rendszereket tervezzük eleve a különböző működési állapotokhoz és élethelyzetekhez. Így olyan termékek és szolgáltatások jönnek létre, amelyek a lehető legszélesebb felhasználói kör számára érthetőek, használhatóak és méltányosak. Ez nem pusztán technikai kompetencia, hanem rendszerszintű tudás: jogi, design-, technológiai és érintetti tapasztalat integrációja. Jelenleg ez a komplex, strukturális megközelítés még korlátozottan érhető el a piacon. A MOME Open Inkluzív design képzése erre a kompetenciahiányra reagál: nem pusztán a jogszabályi megfelelés eszköztárát adja át, hanem a hozzáférés rendszerszintű tervezésének keretét is.
Állami és piaci felelősség
Az inkluzív tervezés azt jelenti, hogy nem külön világot építünk speciális igényekre, hanem közös világot, ami többféleképpen működik. Azaz nem az embereket próbáljuk a rendszerhez igazítani, hanem a rendszert tervezzük az emberek sokféleségéhez.
A szervezetek számára az inkluzív tervezés nemcsak társadalmi felelősség, hanem kockázatcsökkentési és minőségbiztosítási stratégia. Aki nem utólag igazodik, hanem eleve a sokféle felhasználói valóságra tervez, csökkenti a jogi és reputációs kitettségét, mérsékli az utólagos javítási költségeket, és robusztusabb, hosszabb életciklusú megoldásokat hoz létre. Az inkluzív design szemlélet beépítése a mindennapokba azért is jó egy vállalatnak, mert azon túl, hogy a fogyasztóinak kedvez, a befektetőket is jobban vonzza, növeli a tenderképességét és a közbeszerzési versenyelőnyét is.
„Az inkluzív megközelítés innovációs előnyt is jelent. A szélsőségesebb felhasználási helyzetekre tervezett megoldások gyakran mindenki számára jobbá válnak. Például a siket és nagyothalló emberek hozzáférését szolgáló feliratozás mára széles körben használt funkcióvá vált zajos környezetben vagy mobilhasználat során” – emelte ki Pintérné Sosity Beáta, designkutató és fogyatékosságügyi aktivista, a MOME Future Care Lab doktori kutatója, az Atelier Disability Design és a CTRL+ALT+CRIP Magazin társalapítója, valamint MOME Open most induló Inkluzív design képzésének vezetője.
Mindenki lehet érintett
Az emberi működés élethelyzetenként változik. Életkor, egészségi állapot, stressz, sérülés vagy egyéb
átmeneti állapotok mind befolyásolják, hogy ki hogyan tud egy rendszert használni. Az érintettség, a funkcionális változékonyság nem kivétel, hanem az emberi állapot része.
A hozzáférhetőség tehát nem szűk csoportok ügye, hanem társadalmi léptékű realitás. A KSH 2022-es népszámlálási adatai szerint a fogyatékosságra vonatkozó kérdésre válaszolók 4,0%-a, mintegy 274 ezer fő vallotta magát fogyatékossággal élőnek. Ugyanakkor a mindennapi működésben megélt funkcionális korlátozottság jóval szélesebb érintettséget mutat: a válaszolók körében közel 640 ezer fő (9%) súlyosan, 1,8 millió fő (27%) mérsékelten korlátozott. De közvetlen családtagokat is beleszámítva a fogyatékosság közvetlenül vagy közvetve akár 2-3 millió főt is érinthet. Ez már önmagában társadalmi lépték. A fogyatékosságok nagy része ráadásul nem látható, nemzetközi becslések szerint 70–80%-uk láthatatlan, ami a mindennapi gyakorlatban könnyen vezet kizáráshoz vagy a probléma alábecsléséhez.
Az érintettség nem csupán jogi kategória. Egy öregedő társadalomban, a krónikus betegségek – például a diabétesz, a kardiovaszkuláris, daganatos vagy mentális betegségek – növekvő arányával, illetve hétköznapi élethelyzetekben – sérülés, stressz, túlterheltség vagy egyéb átmeneti állapotok esetén – szinte bárki válhat időről időre nem átlagos felhasználóvá. A WHO már 2011-ben hangsúlyozta, hogy a fogyatékosság az emberi állapot része: az élettartam során szinte mindenki megtapasztal átmeneti vagy tartós működési nehézséget, és az érintettség valószínűsége az életkor előrehaladtával jelentősen növekszik.
A kérdés tehát nem az, hogy kik az érintettek, hanem az, hogy a rendszereink képesek-e rugalmasan alkalmazkodni az emberi állapot változékonyságához.
Mit jelent ez a gyakorlatban?
A közlekedésben az inkluzív tervezés nemcsak az információk többcsatornás közlését jelenti, hanem a fizikai hozzáférés biztosítását is. A lépcsők mellett rámpák és liftek, az alacsonypadlós járművek, az akadálymentes peronkapcsolatok és az egyértelmű tájékoztatási rendszerek együtt alkotnak működő infrastruktúrát. A vizuális információk jól láthatóak és kontrasztosak, a hangos bemondás érthető, az útvonaltervezés átlátható, a jegyvásárlás pedig fizikai és digitális csatornákon egyaránt hozzáférhető. Az inkluzív közlekedési rendszer nem külön megoldásokat hoz létre, hanem olyan környezetet, amely különböző működési állapotok mellett is használható. Ez nem kizárólag fogyatékossággal élő emberek számára jelent hozzáférést, hanem kisgyermekkel közlekedőknek, idősebb utasoknak, csomaggal utazóknak, turistáknak vagy átmeneti sérüléssel élőknek is. A hozzáférés nem speciális kedvezmény, hanem az infrastruktúra minőségének mércéje és az esélyegyenlőség alapfeltétele.
A közszolgáltatásokban és az ügyintézésben az inkluzív tervezés a folyamatok átláthatóságát és kiszámíthatóságát jelenti. Világos, lépésről lépésre követhető struktúrát, közérthető nyelvezetet, egyértelmű visszajelzést és hibamegelőző megoldásokat, valamint többféle hozzáférési útvonalat, nem kizárólag egyetlen digitális csatornát. Az ilyen módon kialakított rendszerek nemcsak méltányosabbak, hanem működésileg is stabilabbak: csökkenthetik a hibás beadások számát, mérsékelhetik az ügyfélszolgálati terhelést, és növelhetik az intézményi hatékonyságot.
Digitális felületeken az inkluzív tervezés nem pusztán technikai beállítások kérdése, hanem a kognitív terhelés tudatos csökkentése. Ennek alapja az átlátható, jól strukturált tartalom, a vizuális túlterhelés kerülése, a reszponzív – különösen mobilbarát – működés, valamint az, hogy a rendszer ne feltételezzen folyamatos figyelmi készenlétet vagy gyors reakcióidőt. A digitális környezet ma információval telített és folyamatosan változó; a felhasználók jelentős része stresszben, időnyomás alatt vagy átmeneti terheltségben intézi ügyeit. Az inkluzív tervezés ebben a kontextusban nem speciális igényeket szolgál ki, hanem az érthetőség, a feldolgozhatóság és a használati biztonság feltételeit teremti meg.
A megfelelés működési és versenyképességi tényezővé válik
A 2019-ben elfogadott uniós European Accessibility Act-et (2019/882 irányelv) a tagállamok 2022-ig ültették át nemzeti jogukba, és az előírások 2025. június 28-tól alkalmazandók.
Magyarországon az átültetés a 2022. évi XVII. törvény és a 605/2022. (XII. 28.) Korm. rendelet révén történt meg. Ugyan több területen átmeneti szabályok és eltérő határidők érvényesek, a piac számára egyértelművé vált, hogy nem ajánlásról, hanem kötelezettségről van szó.
A gyakorlatban egyszerre tapasztalható az alacsony tudatosság, a halogatás az átmeneti mentességek miatt, valamint a kapacitáshiány, legyen szó jogi és szabványismeretről, UX- és accessibility-tudásról vagy érintetti tesztelési kultúráról, valamint az érintettek tervezési folyamatba való érdemi bevonása terén egyaránt. A szabályozás létezik, de a rendszerszintű alkalmazás szakértelme még nem épült ki kellő mértékben. Ezzel párhuzamosan a következő években várhatóan erősödik a piaci nyomás ellenőrzések, panaszok, tenderkövetelmények és reputációs kockázatok formájában. A megfelelés kérdése így egyre inkább működési és versenyképességi tényezővé válik.
Megfelelés vagy minőség?
A jogszabályi megfelelés ebben a helyzetben csupán küszöb. Egy szolgáltatás lehet formálisan akadálymentes, miközben túl gyors, túl bonyolult vagy aránytalanul megterhelő a felhasználók jelentős része számára. Az inkluzív design ezért nem áll meg a technikai hozzáférhetőség ellenőrzésénél, hanem azt vizsgálja, hogy a rendszer érthető, méltányos és különböző működési állapotok mellett is használható-e.
A hozzáférés hiánya nem csupán egyéni nehézséget okoz, hanem strukturális hátrányokat termel az oktatásban, a munkaerőpiacon, az egészségügyben, a közlekedésben és a digitális szolgáltatások terén. A World Health Organization 2022-es jelentése rámutat arra, hogy a fogyatékossággal élők egészség-egyenlőtlenségei tartósak, és kezelésük állami felelősség. Ugyanakkor a digitális és szolgáltatási infrastruktúrák jelentős része piaci szereplők kezében van, így a hozzáférés biztosítása megosztott felelősség, közpolitikai és gazdasági döntések egyaránt formálják.
A MOME Open Inkluzív design képzése erre a kettős (közszolgálati és piaci) kihívásra reagál. A program multidiszciplináris keretben integrálja a jogi, tervezési, technológiai és érintetti tudásokat, és arra készít fel, hogy a résztvevők a jogszabályi minimumon túlmutató, rendszerszintű tervezési szemléletet alkalmazzanak saját intézményi vagy vállalati gyakorlatukban.
A jelentkezési határidő 2026. február 25., a képzés 2026. március 2-án indul.
