Az olvasás világnapja ugyan szeptember 8-án van, de mi hisszük, hogy minden nap lehet apropója annak, hogy új történetekkel gazdagodjunk. A nyár során mi is merítettünk inspirációt olvasmányainkból, amiből szívesen osztunk meg veletek idén is egy csokorra valót. Könyveket azoknak, akik szívesen lapoznak új világok felé, és néhány filmet is hoztunk azoknak, akik inkább képeken keresztül szeretnek utazni. Ezekkel az olvasni- és néznivalókkal a nyári kalandok otthonról is folytatódhatnak!
R. Nagy András
Ha mindenképpen választanom kellene, hogy a szabadidőmet olvasással vagy filmnézéssel töltsem, nálam az olvasás nyerne. Persze ha a filmet kicsit szélesebben, általában mozgógépként értelmezzük, és a YouTube-on fellelhető közéleti elemzőműsorokat, utazási videókat és történelmi receptvideókat is beleértjük, akkor picit más irányba fordul a fókusz. Mindezek ellenére a könyvek és a hagyományos filmek (és sorozatok) továbbra s fontos helyet foglalnak el a nyaramban. A következőket ajánlom idén nyárra.
A „… legrövidebb története” sorozat kötetei. Nemrég fejeztem be a Kína legrövidebb története kötetet, és azon nyomban belevágta a Japán legrövidebb története részbe. Szerintem manapság, a szükség esetén a semmit is színes vattacukorként habosító AI appok korában a legfontosabb írói képesség az, ha valaki tömören és érhetően el tud magyarázni akár komplex dolgokat, folyamatokat. Éppen ezért szeretem ezt a sorozatot: 250-300 oldalon tudja elmesélni akár egy többezer éves civilizáció történetét – ráadásul élvezetesen és követhetően.
Ha már történelem…Két kedvenc irodalmi műfajom van: a történelmi regény és a krimi. Hász Róbert és Kondor Vilmos olyan szerzők, éppen e kettőt ötvözik. Előbbinek a Monarchia idején egy délvidéki kisvárosban játszódó regénysorozatát (Fábián Marcell pandúrdetektív történeteit) nem olyan rég fedeztem fel. Kondor Vilmosnak már régóta nagy rajongója vagyok, de a Második Magyar Köztársaság alternatív történelmi világa egészen elvarázsolt. A részletekbe most nem belemenve legyen elég ennyi kedvcsináló: a bűnügyi történeteknek különös színt ad, hogy egy mi-lett-volna-ha Magyarországon játszódónak valamikor a hatvanas években. Ráadásul jól ismert történelmi, közéleti és médiaszemélyiségek is feltűnnek, a valóstól némiképp eltérő szerepben.
Végül de nem utolsó sorban nagy kedvencem Nagy-Britannia. Első sorban a vidéki Angliát szeretem, de az angol kutúra és életmód minden részlete érdekel. Álljon itt egycsokor e szenvedély kellékeiből.
- Nádasdy Ádám: Londoni levelek – a nemrég megjelent gyűjtemény érdekes képet fest a londini hétköznapkról, persze egy igazi entellektüel szemszögéből.
- Desmond Bagley: High Citadel – Az egyik kedvec YouTube-csatonám, a Tristan and the Classics egyik epizódjában ajánlották ezt a mára kissé elfeledett szerző klasszikussá ért kalandregényét. Minden van benne, a mi egy jó kalandregényhez kell: magashegyi repülőbaleset, veszélyes gerillák, rangrejtve utazó dél-amerikai politikus, egykori brit veteránból lett pilóta. Mivel a szereplők a történet jó részében konkrétan a fagyhalállal néznek szembe, ideális olvasmány a nyári hőségriadók idején.
- Gentlemen sorozat – Rég láttam ilyen szórakoztató filmsorozatot. Szellemes képi megoldások, jó történet, vidéki Anglia, Guy Ritchie – mi kell ennél több?
Fülöp Edit
Nem tudom, miért, nyáron olvasok a legtöbbet, a lassú balatoni semmittevésben akár napi egy könyvet is. Túlvagyok néhány izgalmas Freida McFadden thrilleren, Sándor Anikó Falusi Caminoján és például egy olyan történeten, amiről eddig nem igazán hallottam. Ti tudjátok, mi volt a Dust Bowl? Olvassatok róla, mert szuper érdekes, de most nem ezeket ajánlom.
Talán a Deszkavízión találkoztam először Zajácz D. Zoltán balatoni krimijeivel. (a kánikulában sokszor választok skandináv írót, hátha olyan hatása lesz, mint a jéghegyek bámulásának, de idén a Balaton elcsábított) A három kötetes Véres Balaton címet viselő sorozat kapott egy előzménykötetet és idén megjelent egy ötödik regény is, ami valahogyan továbbviszi a történetet (még nem tudom, hogyan, csak a harmadik résznél tartok).
Szóval, aki szeretne visszanézni egy kicsit a 70-es, 80-as évek Magyarországába, bekukkantani az aligai pártüdülőbe, vagy a zánkai úttörőtáborba, kedveli az izgalmas, nyomozós sztorikat és a Balatonról a gyerekkori nyarai jutnak eszébe, mindenképp ugorjon neki, és ne tántorítsa el az öt kötet. Ötvös Csöpi és Kardos doktor nem lesz, de valami hasonlóan jóleső érzés biztosan. Tehát, Gyilkos Balaton, Véres Balaton, Haragos Balaton, Dermesztő Balaton és Moszkva, Balaton.
És aki ezek után is a Balatonra vágyik, keresse Szlavicsek Judit könyveit!
Pálffy-Bernáth Zsófi
Az utóbbi években Karl Ove Knausgård mellett Irene Solà katalán író lett az, akinek a könyveit egészen biztosan elolvasom. A Szemet adtam neked, s te a sötétségbe néztél (Magvető Kiadó, fordító: Nemes Krisztina) egy néhol egészen gyomorforgató, de mégis gyönyörű regény, amiben nem mindig egyértelmű, hogy kik az élők és kik a holtak, és amiben az ördög központi szerepet kap. Nekem külön öröm volt, hogy a regény egy Szabó T. Anna verssorral indult.
Byung-Chul Han filozófus, kultúrteoretikus esszéjének már a címe is megfogott: A narráció válsága (Typotex Kiadó, fordító: Csordás Gábor). Friss az élményem, még ízlelgetem. Az biztos, hogy nagyon átalakult a világ a tábortűz körüli üldögélés óta, de szeretném azt hinni, hogy csak rajtunk áll, hogy beszippant-e minket az állandó hírfolyam vagy a grillsütő mellett azért tudunk még sztorizgatni.
Szeretek útikönyveket bújni azokról a helyekről, ahová utazni fogunk, de ha van regény is, ami egy adott helyhez, vidékhez kapcsolódik, annak külön örülök. Pompejibe készülünk nyáron. Gabriel Zuchtriegel: Pompeji – A pusztulás varázsac. könyve (Trend Kiadó, fordító: Győri László) ugyan nem kimondottan regény, de mégis nagyon olvasmányos. A szerző a Pompeji Régészeti Park igazgatója. Úgy mutatja be a romokat, freskókat, hogy közben az ókori világ számos területét (pl. kultúra, vallás, társadalmi berendezkedés) érinti. Személyes történetein keresztül ír magáról a régészetről, sőt, a kommunikációról is. Akit érdekel az ókor, készül Pompejibe, annak kötelező olvasmány.
Szabó Szeréna
Azt hiszem, én vagyok az egyetlen kakukktojás a csapatban, aki nem könyvajánlót hozott. Munka mellett három gyerekkel próbáltam túlélni – és néha persze élvezni is – a nyarat, így estére inkább filmekhez nyúltam. Most nyáron a Gengsztervilág (Mobland) lett a kedvencem, különösen az angol kultúra rajongóinak ajánlom.
Ez a sorozat az első perctől beszippantott, és nem is engedett. Elsősorban az „angolsága” miatt, ami számomra minden tekintetben telitalálat: volt angol szakosként, a brit angol kiejtés és a különféle dialektusok rajongójaként imádtam, ahogy a nyelvet használják, igazán mocskos stílusban, csodálatos/vagy akár szórakoztatóan érthetetlen kiejtéssel.
A helyszínek – London és a Cotswolds – számomra szintén verhetetlenek; ciki vagy nem, de nekem ez a falusi luxizás totál bejön a kis mici sapkákkal és gumicsizmákkal egyetemben.
És akkor ne felejtsük a pazar színészgárdát: Helen Mirren ezúttal egy kifejezetten kellemetlen, sőt, extrém rohadék karaktert alakít, olyan intenzitással, hogy néha szinte feszengtem. Pierce Brosnan pedig egyszerűen lubickol a szerepben: elegáns, játékos, kiszámíthatatlanul sármos, és persze pont annyira rohadék, amennyire egy gengszetrfőnöknek lennie kell. Külön élmény volt látni, hogy a korral csak újabb rétegeket kap a személyisége, amelyek tökéletesen illenek a Cotswolds kulisszái közé. És hát persze itt van még Tom Hardy, aki nem „csak” eljátszik egy figurát, hanem belülről formálja, szétfeszíti, majd újraépíti azt. A minimál játék, amivel Harry Da Souza karakterét megformálja kifejezetten élvezetes és rengeteg plusz finomságot ad az egész történethez.
És persze nem lehet elmenni a tény mellett, hogy Guy Ritchie producerként és rendezőként is részt vett a sorozat készítésében, és hát a keze nyoma ennek megfelelően minden jeleneten érződik is. Pengeéles vágások, feszes ritmus, színes, groteszk mellékszereplők és az a fajta könnyed lazaság, ami mellett a legkeményebb akciójelenet is szórakoztat. Ritchie mestere annak, hogy a brit alvilágot egyszerre tegye félelmetessé és ellenállhatatlanul stílusossá – itt is pontosan ezt kapjuk.
Szóval, ha szeretnél pár estére kiszakadni az indián nyár melegéből és inkább a brit alvilágban hűsölni, miközben a háttérben Guy Ritchie összetéveszthetetlen stílusa huzogatja a szálakat, a Gengsztervilág biztosan nem fog csalódást okozni.
Ha kíváncsi vagy a tavaly nyári olvasmányainkból válogatott könyvajánlónkra, itt azt is megnézheted!
