Egy rossz útvonal ára: Miért stratégiai kérdés a kamionos navigáció?
Ha nyaralás közben rossz irányba fordulunk az autóval, legfeljebb fél órával később érünk célba. Ha azonban egy kamionsofőr hibázik az útvonalon, annak szélsőséges esetben az egész vállalat működésére nézve súlyos következményei lehetnek. Ennek ellenére kevés fuvarozó számolja ki, hogy egy nem megfelelő útvonal évente hány munkaórába és mennyi pénzbe kerül a flottája számára.
A mindennapi üzemelés során – ahol az idő, a rakománykapacitás és a járművezetők biztonsága kulcsfontosságú – a navigációs rendszer megválasztása sokszor mellékes kérdésnek tűnik. Egy rosszul megtervezett útvonal azonban könnyen az egész flotta működését akadályozhatja. Ráadásul az időjárással vagy a forgalmi helyzettel ellentétben a navigáció kiválasztása teljes mértékben a fuvarozók kezében van.
Ezzel párhuzamosan egyre nagyobb a nyomás a professzionális közúti szállítás hatékonyságának növelésére. Az Európai Unió folyamatosan szigorítja a tehergépjárművekre vonatkozó kibocsátási előírásokat: 2030-ra 45 százalékos, 2040-re pedig akár 90 százalékos CO₂-kibocsátás-csökkentést ír elő a gyártók számára. Ez azt jelenti, hogy a már üzemelő flottáknak is optimalizálniuk kell működésüket az új követelmények teljesítéséhez.
Emellett egyes uniós országokban megjelentek a CO₂-kibocsátáson alapuló útdíjak is, ahol a fizetendő összeg a jármű emissziós besorolásától, vagyis tényleges fogyasztásától függ. Mindez hatékonyabb útvonaltervezésre ösztönzi a fuvarozókat, hiszen egy rossz döntés nemcsak hosszabb menetidőt, hanem kilométerenként magasabb költségeket is jelent.
Tizennégy paraméter, amely valóban számít
A személyautók és a tehergépjárművek navigációja közötti alapvető különbség már a térképadatoknál kezdődik. A hagyományos, személyautók számára készült térképek nem tartalmazzák azokat az információkat, amelyekre a professzionális navigáció épül. Míg a személyautóknál elsősorban a sebesség és a távolság számít, addig a teherautós navigációnak akár tizennégy különböző járműparamétert is figyelembe kell vennie.
Ide tartozik többek között az össztömeg, a tengelyterhelés, a járműszerelvény hossza, a maximális magasság, a jármű szélessége, a pótkocsik és tengelyek száma, a gyártási év, az emissziós osztály, valamint a szállított áru típusa. Utóbbi például meghatározhatja, hogy egy jármű áthaladhat-e bizonyos alagutakon: robbanóanyag vagy vegyi áru szállítása sok esetben tiltott a magasabb kockázati besorolású alagutakban.
Miközben egy hagyományos navigáció gyors átvágást ajánl a városközponton keresztül, egy ilyen paraméterekkel rendelkező teherautó gyakran be sem hajthat oda – nem a forgalmi helyzet, hanem olyan műszaki és jogszabályi korlátozások miatt, amelyeket az általános navigációs rendszerek egyáltalán nem vesznek figyelembe.
A különbség nem percekben, hanem órákban mérhető
A valós üzemeltetési adatok egyértelműen mutatják, mennyire fontos a megfelelő navigációs rendszer kiválasztása. Az olyan vállalatok, mint az Eurowag, amelyek telematikai rendszerekkel követnek Európa-szerte több ezer teherautót, olyan részletes működési adatokhoz jutnak, amelyekhez a hagyományos navigációk nem férnek hozzá.
Egy személyautó például három óra alatt tesz meg 200 kilométert egy hegyi hágón keresztül. Egy teherautónak azonban gyakran teljesen más útvonalat kell választania, mert az alpesi utakon egyszerűen nem közlekedhet. Ennek eredménye akár 150 kilométerrel hosszabb út és kétszeres menetidő is lehet. Megfelelő navigáció nélkül a sofőr könnyen zsákutcába kerülhet, amikor már nincs lehetőség irányt váltani.
Nemzetközi viszonylatban a helyzet még összetettebb. Egy olyan út, amely személyautóval 30 óra tiszta vezetési időt igényelne, egy kamionsofőr számára többnapos feladattá válik. Ennek oka a kötelező pihenőidők, a napi vezetési időkorlátok, valamint az, hogy a tehergépjárművek eleve alacsonyabb átlagsebességgel haladnak.
Éppen ezért az ilyen útvonalak pontos megtervezése kulcsszerepet játszik az egész vállalat hatékonyságában. A diszpécsernek nemcsak az érkezés időpontját kell tudnia, hanem azt is, mikor lesz a jármű újra bevethető. Néhány óra különbség eldöntheti, hogy a cég el tud-e vállalni egy új fuvart, vagy kénytelen visszautasítani azt.
Útdíjak, várakozás, tervezés
A professzionális navigációs rendszerek olyan tényezőket is figyelembe vesznek, amelyeket az általános megoldások figyelmen kívül hagynak. Ilyenek például a határátkelőknél tapasztalható várakozási idők, amelyek a teherautók és a személyautók esetében jelentősen eltérhetnek, és akár többórás késedelmet is okozhatnak. A valós idejű forgalmi adatoknak köszönhetően a modern rendszerek képesek ezeket a várakozási időket kalkulálni, és szükség esetén alternatív határátkelőket ajánlani.
Szintén kulcstényező az útdíj. Egy hagyományos navigáció a leggyorsabb útvonalat javasolhatja, amely azonban magas útdíjakkal rendelkező országon vezet keresztül. Egy professzionális eszközt használó diszpécser viszont láthatja, hogy egy mindössze 30 kilométeres kitérő akár több száz euró megtakarítást is jelenthet. Évi több száz út esetén ez már komoly költségtétel.
A telematikai egységekhez kapcsolt rendszerek ráadásul a több ezer teherautó mozgásából származó, naprakész forgalmi adatokat is felhasználják. Míg a hagyományos navigáció minden járművet együtt kezel, a professzionális rendszerek kifejezetten a teherautók sebességét elemzik. Ez alapvető különbség: a gyakorlatban ugyanis hiába 130 km/h a megengedett sebesség egy adott szakaszon, a kamionok a tömegük, méretük vagy a forgalom miatt jellemzően csak 75 km/h körüli átlagsebességgel haladnak. Ez a tudás közvetlenül javítja az érkezési idők pontosságát.
Amire a fuvarozó valóban hatással van
A professzionális navigációs rendszerek olyan optimalizációs eszközöket adnak a diszpécserek kezébe, amelyek közvetlen hatással vannak a költségekre. Az útvonaltervezés egyik kulcskérdése a járművezetők száma. Egyes útvonalakon kifizetődőbb két sofőrrel dolgozni, akik váltják egymást, mert az így megtakarított idő lehetővé teszi a jármű gyorsabb újbóli bevetését. Más útvonalakon viszont nincs szükség sietésre: egyetlen sofőr, a kötelező pihenőkkel elegendő, és a rendszer mindkét esetben pontos érkezési időt jelez.
Az utazás során a járművezető kifejezetten az áruszállításhoz kapcsolódó információkat kap. A hagyományos rendszerekkel szemben, amelyek bármilyen pihenőhelyet vagy benzinkutat ajánlanak, a professzionális navigáció kizárólag teherautók számára alkalmas megállókat jelenít meg. Míg egy személyautó szinte bárhol megállhat, egy kamionnak megfelelő kapacitású és kialakítású parkolóra van szüksége. A rendszer a teherautókra szabott üzemanyagtöltő állomásokat is jelzi, ezzel időt és üzemanyagot takarítva meg a sofőröknek.
A navigáció mint működési eszköz
Az áruszállításban alkalmazott megfelelő navigáció nem pusztán technikai kiegészítő. Olyan eszköz, amely jelentős mértékben javíthatja a teljes flotta hatékonyságát anélkül, hogy új járművekbe vagy infrastruktúrába kellene beruházni.
Ha összeadjuk a nem megfelelő útvonalakon elvesztegetett órákat, a feleslegesen megfizetett útdíjakat és a rosszul megválasztott utak miatti késések kockázatát, az összeg meglepően magas lehet. Mindez ráadásul azon kevés tényezők egyike, amely felett a fuvarozók teljes kontrollt gyakorolhatnak.
Abban az időszakban, amikor egyre szigorúbbak az emissziós előírások, megjelennek a kibocsátásalapú útdíjak, és minden késedelemmel töltött óra bevételkiesést jelent, az útvonalak feletti kontroll egyre fontosabbá válik. A hagyományos és a professzionális navigáció közötti különbség ma már nem kényelmi kérdés, hanem versenyképességi tényező.
